Ő

Összezavarodtam és félek. Ez a két dolog jellemezte az elmúlt óráimat. Hiába próbáltam ignorálni őt, a jelenlétét és a gondolatait, akkor is mindig visszatért. Túl sokat akar, megrémiszt ezzel, túl sokat mond, félek tőle. Félek... Félek az érzésektől, amiket okozhat, ha nem leszek elég racionális. El akarok futni, itt hagyni, nem foglalkozni vele, vissza se nézni. Egy hét és el is tudnám felejteni, visszatérhetnék a nyugodt életembe, a megszokottba, a fontos dolgokhoz, mint tanulás, karrier, a jövő kialakítása, egyedül, bonyodalmak és érzések nélkül. Ahogy szeretem. Meg tudnám csinálni, elég erős vagyok hozzá, de nem tudom akarom-e. Ott a mi van ha. Ott van ő... Akar engem, ó istenem, de még mennyire, hogy akar. Azt akarja, hogy az övé legyek, hogy ne legyenek mások a képben, hogy csakis és csakis egyedül hozzátartozzak. Tudom jól... érzem, olvasom a gondolatait, tudom, hogy mennyire birtokló, hogy mennyire erős, hogyha akar valamit, akkor nem fél kimutatni azt, nem fél lépni érte, nem fél sebeket kapni. Megrémiszt, megijeszt, pánikba ejt, összezavar és összetör. Én nem ilyen vagyok, érzem, hogy fájni fog. Ha beengedem, akkor elevenen felfal, eléget, meggyújt, nem vagyok képes kezelni, nem most, lehet, később sem, sohasem. Nem vagyok kapcsolatba való, én félek, rohadtul. Félek, hogy átszakítja a páncélt, hogy megtalálja a kis kaput, hogy befészkeli magát a szívembe és megbánt. Tudom, hogy csalódni fogok, a dolgok egyszerűen túl komplikáltak, ennek sosem lehet jó vége, nem most, nem így, nem ebben az időben...

Here comes the darkness
It's eating on my brain
Now that the light has
Driven me insane
This fire is blazing
And I'm still inside