Egy délután

Egy fiú és egy lány nemrég a parkban voltak. Az eső elől bemenekültek egy védett kapualjba, ahol csak ketten voltak. Nézték egymást egy darabig, hallgatták, ahogy kopognak az esőcseppek a betonon és ahogy visszaverődnek a tócsákról. Csókolózni kezdtek, egyre intenzívebben. Már korábban megtapasztalták egymás ajkait, egymás érintését, de ez megint más volt egy kicsit. Csak nemrég találkoztak, korábban ugyan leveleztek, de még mindig alig ismerték egymást, mégis valahogy helyesnek tűnt, ami történt köztük. A fiú messze lakott, látogatóba jött csak és aznap délután a lány fülébe suttogta, hogy főként a lány miatt érkezett a városba. A fiú pontosan tudta, hogy milyen hatással van a lányra, ha bizonyos helyeket érint a szájával és az ujjaival. Erős volt, domináns, a lány pedig behódolt az akaratának, a lábai néha megremegtek, bár a fejében tudta, hogy hol a határ, tudta, hogy mit nem fog átlépni és nem fog hagyni a fiúnak. Ehhez tartotta is magát, mindig leállította, amikor már túl messzire ment és túlzottan elkalandozott a keze. Véleménye szerint a fiút ez csak még jobban beindította, hisz ott volt a vadász ösztön. A lány felnyögött, amikor a fiú lassan a nadrágjába csúsztatta a kezét és közben a füléhez hajolt, beleszuszogott, majd a fülcimpájával kezdett játszadozni. A lány durván megragadta a fiú haját és az ágyékához lökte a csípőjét. Tudta, hogy a fiú élvezi, hogy játszadozhat vele, érezte a fiú elégedett mosolyát a reakciói miatt. Heves csókokat váltottak, a lány érezte, hogy a fiú nadrágja dudorodik. A fiú lassan megfogta a kezét, majd a nadrágjához vezette. A lány nem ellenkezett és lassan simogatni kezdte, majd hagyta, hogy a fiú kigombolja  a nadrágját, gyengéden megint megfogja a lány kezét és az alsógatyán belülre vezesse. A lány meglepődött kicsit, de igyekezett magabiztosnak tűnni, először fogta meg egy férfi nemi szervét, bár kemény és ágaskodó farokkal nem először találkozott, csak akkor nem vezették még oda a kezét. A lány gyengéden simogatni kezdte, de mivel egy parkban voltak, még ha kihalt parkban is, ahol senki semmit se láthatott ebből, akkor sem akart átlépni egy határt. A fiú gyengéden elhúzódott, majd rossz fiús mosolyával a lányra nézett és megkérdezte, hogy nem akar-e leülni. A lány felnevetett és visszavágott, hogy nem most. Tovább csókolóztak és simogatták egymást, majd elváltak és megegyeztek, hogy ideje menni. Addigra már régen besötétedett a parkban, ahol a madár sem járt egész nap. Elhagyták a védőként takaró kapualjat -amit senki sem használt- és lassan elindultak vissza a városba, közben beszélgettek. Este a fiú írt a lánynak, többek között azt is, hogy a délután történtek egy jó kezdet volt, de legközelebb a lány a térdeire fog ereszkedni. A lány nem tudott mást visszaírni, csak annyit, hogy ahogy a fiú kívánja, teljesen behódolt neki, hiszen az egyik gyenge pontja volt, ha uralkodtak felette.